A 2017-es szezon története avagy, hogyan jussunk el a legmélyebb pontról a csúcsig!

A 2016-os döntőt követően hetekig csak a fejmosást és a remek tanácsokat kaptuk. A kérdések nagy része az volt, hogy miért is rúgtuk oda Troy kezébe a labdát, és hogy ki hívta be ezt a játékot. Sokan keresték a hibást, de csak egy volt. A csapat. Közösen rontottuk el és nem hibáztattunk senkit.
A legtöbben Nagy Kevin (a rúgónk) torkának estek és szegény magára is vette, mert csapatunk Portugáliából hívta vissza, hogy részese lehessen ő is a finálénak. Nehéz volt szavakba önteni azt a bánatot, ami nagyjából egy 3 hétig tartott.

Szerencsére nem volt idő búslakodni, hiszen kezdődött a junior szezon, a válogatott mérkőzések és az újonc képzés. A csapat magja egyben maradt és hihetetlen motivációval kezdtük el a felkészülést már szeptemberben. Ugyan a legtöbben egyénileg készültek az őszi időszakban a válogatott és egyéb teendőik miatt, de kellett egy kis pihenő a féléves hajtás után.

Elérkezett a december és az éves csapatvacsora napja is, ahol több mint 100 Cowbells játékos volt jelen. Első és természetesen nem utolsó alkalommal a 400bar (egyik főszponzorunk) szolgáltatta a helyet számunkra. A vezetőség szuper tervekkel és edzésprogrammal készült, hiszen minden posztra külön edzővel és a BKV pályán egy stabil háttérrel kezdhettük el az évet. Az újonc programunk után több mint 20 játékos próbálhatta ki magát a pályán a Divízió I-ben és a két csapatunk összesen 105 játékost nevezett le. Az egyesülésünk óta a legnagyobb számú kerettel dolgozhattunk, így volt honnan merítenie edzőinknek.

Egy igazi Kánaán volt a kezdet és úgy hittük a rengeteg munka után egy kisebb megnyugvást ad majd, hogy minden flottul megy. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, amikor a BKV Előre SC elkezdte a műfüves pályák felújítását. A februári hónapot még ott, majd a munkálatok megkezdésével székhelyünket áttettük Budára a Budapest Titans korábbi (és ha jól tudjuk már újra mostani) helyszínére a Panoráma Sportközpontba. 3 hetet töltöttünk el ott és a játékosaink az új helyszín ellenére sem pártoltak el a csapattól, amit ez úton is köszönünk nekik. A Temesvár 89ers csapata ellen igen sima győzelmet arattunk az első felkészülési meccsen, majd következett a Zágráb Patriots.
A mérkőzés előtt 1 nappal tudomást szereztünk róla, hogy a horvát csapat játékosai szavaztak és nem jönnek el Budapestre. Helyette tartottunk egy nagyobb edzést, mert a pályát már nem lehetett lemondani. 50 játékos és persze az edzőink is úgy szervezték a programjukat. A költözés és az ideiglenes helyszín elég sok megpróbáltatást tett elénk, hiszen az edzésfelszerelésektől kezdve az összes hasznos holmink a BKV-ban volt és az új helyen nem kaptunk raktárt.

A szezont egyből duplahétvégével nyitottuk, ahol szombaton a Renegades, vasárnap pedig a Steelers csapatával küzdöttünk meg. Második csapatunk a rengeteg újonccal 37-13-ra, HFL csapatunk pedig 36-14-re kapott ki. Miskolc – Budapest 2:0. Túl sokat nem vett ki belőlünk ez a hétvége és pontosan tudtuk, hogy a szezon eleji formánk a költözésnek és a sok egyéb nehézségnek köszönhetjük.
Egy héttel később jött is a meglepetés. A megfogyatkozott Gladiators-t második csapatunk 21-0-val küldte haza és ezzel megszerzett egy nagyon fontos győzelmet.
– Itt kell megemlítenünk azt, hogy a bajnokság előtt volt egy Divízió I-es megbeszélés, ahol minden csapat beleegyezett abba, hogy egy 2 fordulós rendszerben játsszuk le a DIV 1-et. Ez Székesfehérvár városának volt rettentően fontos, hiszen a foci ott nyílegyenesen felfelé ível, és rengeteg mérkőzésre van szükségük. A pénz beszélt és az összes ellenfelünk úgy gondolta, hogy na, a Cowbells 2 gyorsan kiesik mi meg játszunk egy jó második kört. –
Sajnos a debreceni srácoknál olyan sérülés hullám ment végig, amivel előre nem lehet tervezni. A mérkőzés előtt egy adminisztrációs hibából Roják Richárd se játszhatott ellenünk, így a szoros mérkőzésből a mi fiaink kerültek ki győztesen.

A BKV háza táján pedig elkezdődött egy pletyka, miszerint nem engednek vissza a pályára minket, mert olyan stoplis cipőket használunk, ami rongálja a füvet. Ezt kiküszöbölve kértünk egy ajánlást az új műfű gyártójától, hogy milyen típusú stoplist használjunk. Megkaptuk ugyan és készek voltunk a váltásra (1 hét alatt kellett az összes játékosunknak saját költségén cipőt váltaniuk), de a felsőbb erők úgy akarták, hogy mi többet nem léphetünk a BKV gyepére. Ki kell emelnünk a BKV vezetését, akik végig kiálltak mellettünk Kálmán Zsolt vezetésével és természetesen a személyzetet, akik ennyi ideig segítették a munkánkat. Új pálya után nézhettünk és hosszas keresgélés után megtaláltuk a Kelen SC sporttelepét, ahol befogadtak minket. Utolsó lehetőségeink között volt, hiszen nem kis távolságra van előző helyünktől, de a játékosok ezt is megértették és a komplexum adottságai kárpótolták őket.

Április 15-én látogatott el hozzánk a Vukovi Beograd. Nagyon vissza akartunk vágni a tavalyi vereség után és tudtuk, hogy végig meccsben lehetünk velük hazai pályán. Új irányító, új futó és új vezetőedzővel álltak fel. A félidei vezetés nem nagyon nyugtatott meg minket és a végére el is fogytunk egy kicsit fejben. Először győzhettük volna le a szerb csapatot. Sajnos a végén 3 ponttal ugyan, de a Vukovi jobb volt nálunk. Látszott a fiúkon, hogy egy nagy lökést adott a játékhoz és vártuk az ebből jövő sikert. Egy héttel később a Győr Sharks ellen, ha az utolsó negyedes fiaskót leszámítva nem sok hibával játszottunk.

Ezt követte az Eger elleni meccs. A parádés első félidő után produkáltunk egy 0 pontos másodikat. Elég fájó pontja lett ez a szezonnak, hiszen tavaly az alapszakaszban csak tőlük kaptunk ki és nagyon készültünk erre a találkozóra. Második csapatunknak se termett sok babér. Az Eagles 0-31-re vert el minket mind a két csapat hazai pályáján.

A forduló pont május 21-én a Wolves ellen jött. Talán egy percre se fordult meg a srácok fejében az, hogy ezt a mérkőzést elveszíthetjük. Nem keveset beszélgettünk arról, hogy ez a szezon is mennyire hasonlít a 2014-esre, amikor bajnokok lettünk. Amennyiben kikapunk, mehetünk a „vigaszágra” és a sorsunk nem a saját kezünkbe lett volna. Televíziós meccs lévén azért izgultunk, de Váry Tamás visszatérése a csapathoz megváltoztatta az egész szezont. 21-14-re győztünk és ezzel egy olyan magabiztosság költözött mindenkibe, amit nehéz lett volna megtörni. Pedig a következő hétvégén is dupla tőrbe futottunk bele. Szombaton a Kragujevac Wild Boars 50-15-re verte el maroknyi Szerbiába utazó csapatunkat és vasárnap pedig az Enthroners-től kaptunk ki a DIV 1-ben 58-0-ra. Szerencsénk volt néhányunknak mindkét meccsen részt venni, így 108 kapott ponttal zártuk a fordulót. Eddigre biztossá vált, hogy 1 győzelemmel tovább jutottunk a DIV 1 második körébe és a CEFL-ben nem juthatunk tovább.

A pletykák elindultak, hogy Egerben baj van. Ma már elárulhatjuk, hogy kezdettől fogva tudtunk az importbotrányról. Azonban ott volt a „mi van, ha megtévesztés”. Így vagy úgy a Gorillaz ellen kellett a győzelem, hogy a Steelers-t elkerüljük, illetve a döntőben találkozzunk velük újra. Az első félidő igazi horrorral ért véget. Magyar Csanád ugyan időt akart nyerni nem pedig megfutni… végeredmény: blockolt punt és return TD. A tavalyi döntő majdnem „hőse” ezúttal igen rossz napot fogott ki, de társai több próbálkozást nem is hagytak neki. A második félidőben se kezdtünk jobban, hiszen már 17-0-ra mentek a dunaújvárosiak, de Bánfi Misi beszéde az öltözőben sokáig csengett a fülünkben. „Nem érdekel hogyan, de a mérkőzés végén több pontunk lesz a táblán.” Az igen egyszerű filozófia bejött és egy hatalmas fordítással megalapoztuk a rájátszásunkat.

Az elődöntő előtti 2 hét úgy zajlott, mint a filmeken. Brutálisan ütöttük egymás edzésen, remek hangulat és az a bizonyos vérszomj az alapszakaszban elszenvedett pofon miatt. A második csapatunk a 2. fordulóban újabb pofont kapott az Eagles-től, így a döntő 2 résztvevője már szinte kiderült. Hátra volt még a Renegades elleni meccs, akik szimbiózisban élnek/éltek az Eger Heroes-al. Az importok hiánya nagyon visszavetette őket és 7-20-as sikerrel fordulhattunk a HFL elődöntőre, ahol a csapat nagy része szombaton is játszott tőlük. Akkor este Troy Rice targetingjétől volt hangos minden, de ez nem volt fontos, ott van még 1 meccs, amit meg kell nyerni. Az importok sehol mi pedig egy percre se hagytunk alább a koncentrációval. Egy TD becsúszott, de a támadó sor Cseperkálóval és Rojákkal gyorsan kozmetikázta és 6-28-al fordultunk a félidőre. Az alapszakaszban 3-20-as fordulás után képesek voltunk elveszíteni, de ez már nem az a csapat volt. A vége 6-49 lett.
Itt szeretnénk megköszönni a szervezést és bár lebarnultunk rendesen, de a pálya környezete talán az egyik legszebb Magyarországon. (A 2012-es Heroes – Cowboys Blue Bowl mérkőzés is ezen a pályán zajlott, de akkor a világítás és a lelátó még sehol nem voltak.)

A Cowbells 2 már biztos 4.-ként a DIV 1-ben már egy igencsak megtépázott csapattal ment Fehérvárra az utolsó mérkőzésre. Sajnos a végére nem bírtunk a sérülésekkel, de a magyarországi import nélküli csapatok mezőnyében a legjobb eredményt értük el. Kaptunk több kritikát is, hogy van-e értelme egy ilyen csapatot indítani. Szerintem gondolják át kérdésüket még egyszer csak ennek az eredménynek függvényében. Csak, hogy saját házon belül maradjunk, lehet, hogy ezt a csapatot a Rebels Oldoys elverte volna, sőt. Viszont azt kell megérteni, hogy a legjobb játékosaink idővel a HFL csapatban kapnak majd helyet. Az utánpótlást sajnos nem tudjuk csak fiatal játékosokkal feltölteni, így aki zéró játéktudással érkezik hozzánk is helyet kaphat egy felzárkóztató csapatban. Az pedig, hogy idén ilyen eredményt értek el nem kis örömmel tölt el minket. Ez is bizonyítja, hogy az utánpótlásban van a jövő és érdemes foglalkozni vele!

A döntő hetében már csak finomítottunk a megoldásainkon, így tökéletes formába kerültünk a nagy napra. Jóval korábban megérkeztünk már a helyszínre, hogy ne újdonságként érjen minket minden. Visszagondolva talán ez volt a legjobb döntés, hiszen a sok kamera és a remek öltöző csak fél óráig volt hatalmas szám. Utána már csak a mérkőzésre kellett odafigyelnünk. A szervezés profi volt és a pálya pedig kifogástalan. Jobbat nem is kívánhattunk volna. A sors pikantériája, hogy nem sokkal több, mint 3 hónappal a döntő előtt pont a szomszédból lettünk kitéve. 1 hónapos vándorlás és megannyi megpróbáltatás után egy meccs választ el minket, hogy visszavágjunk a tavalyi utolsó 10 másodpercért.

A kickoff pillanatában már 4000 ember üvöltött, így ha nem közvetlen közel mondtál valamit a másiknak, akkor esélytelen volt meghallania. Eric Agyeman rögtön az első drive-ban lesérült, így az amúgy sem túl nagy DB sorunk tovább csökkent. Helyét Nagy Kevin vette át, aki egész évben jól szerepelt. Eric és Patrick Ogunji kiesével pont a döntőben előre lépni nem kis feladat volt, de 19 évesen is jól teljesített.
A félidőre 10-7-es Steelers vezetéssel fordultunk és a második megkezdése előtt Cseperkáló Péter lépett elő a „Bajnok akarok lenni” már-már fanatikusan rituális üvöltésünkkel. A legjobban talán őt tüzelte fel a kántálás és rögtön egy hosszú futással nyitott. Czirók elkapta a 2. TD-jét is és megkezdődött karrierünk talán leghosszabb negyede. Az utolsó 4 percben senki nem mert még csak pislogni se és ha 2 évet nem öregedtünk ez idő alatt akkor semmit. Néhány játékosunk olyan játékot nyújtott, amiről még maga sem hitte, hogy képes rá. Amikor lejöttek csereként szinte összeestek a partvonalon a fáradtságtól. A mérkőzést csak utólag visszanézve fedeztük fel a fake spike-ot, ahol Kevin és Németh Márton rettentően nagyot védekeztek Benson-on. Nem tudom hányan szuggeráltuk, hogy Váry csak bemegy, letérdel és vége, de ahogy Csepi megcsinálta az utolsó sacket Jordanen egyként robbant fel a Cowbells pad és vele együtt a közönség is.

Percekig fel se fogtuk, hogy vége és legyőztük a mumusainkat. A díjátadás előtt a stadion mind a négy sarkában megköszöntük a közönségnek, hogy egész szezonban buzdítottak minket. Czirók megkapta a meccs MVP címet, míg Törzsök Tamás a HFL defense és Takács Bence a HFL offense MVP díjakat. Aznap minden a miénk volt.

A pakolás fél 10-ig, 10-ig is eltartott, de egy ilyen meccs után ez legyen a legkevesebb. A meccs utáni buli sem maradhatott el. A legkitartóbbak reggel 7-ig húzták és már napsütésben kezdhették meg a megérdemelt pihenést. Nehéz szavakba önteni azt, hogy mekkora kő esett le a szívünkről. A legtöbben leírtak minket a szezon elején, de a legmélyebb gödörből is ki tudtunk mászni.
Azt mondják, az élet írja a legjobb történeteket. Úgy is lett.

Köszönjük még egyszer a rengeteg segítséget mindenkinek!
Hajrá Cowbells!

#fucksilver